Nem történt más, csak körbenézett…
S szemei tüzétől felizzott bennem
a szeretet melege.
Megtört a pillantása a kérdezőt nézve…
S az erő, a lángolás,
mi ott volt szemében,
lenyűgözött.
Mint ki egy ablakon néz át.
A szív rejtett titkait kilesi.
S hiába minden szerénység, alázat
az lelki nagyságát, el nem fedheti.
Mondd, miért oly vak az ember?
Mit ér ilyen szemmel,
Ha nem láthatja, mi tökéletes?
Ha vakok vagyunk is már,
S még nem látunk semmit,
Nézzük legalább Őt,
Kit nézni érdemes.
Pécs, 2003. július
