Töprengés

Milyen mély az a szeretet,
mely ha kell: borotvaéles.
S csontig hatolva vág
az élő sebbe,
vérző kínját élve végig.
Szilárdan.
Nem rettenve.
Keményen.
Fájón szeretve.

S mit ér vajon
az a másik,
ha a vértől ronggyá ázik…?


Pécs, 2003. december

Karácsonyra

Mit jelent a szó: szeretni?
Minden nappal jobbá lenni.
Lemondani önös vágyról.
Nem félni az elbukástól.
Önmagunkkal szembenézni.
Mások vágyaiért élni.
Hibánkat nem rejtegetni.
Életünket rendbe tenni.
Érdekünket elfeledni.

Ismerni mi kedves néked.
S megtenni – bár nem is kérted.
Nem látni a hibát másban,
Hisz az elmúlik az elmúlásban.

De szeretni a Lelket benned.
Az Igazt, a Legkedvesebbet.
Mit jelent hát a szeretet?
Hogy nem cél vagyok.
Eszköz leszek.

Használj engem, használj bátran!
Eszköznek a boldogságban.


Pécs, 2003. december

Hívás

Hol az a hang?
Nem hallja fülem.
De szívem beleremeg
a sóvárgásba.

Vágyva az űrt,
mit lelkemben kelt.
Hangtalan hangon
rezonálva.

Sóvárgott hiány vagy!
Betöltött-betöltetlen!

Krsna fuvolája kínoz.
Mindörökké, menthetetlen.


Pécs, 2003. október

A hintán

Fehér ruhában
Ragyogón, tisztán.
Csodás jelenésként
Ott ült
A hintán.

A hinta kilengett:
Előre-hátra.
S bennünket elbűvölt,
Szépsége, bája.

Virágeső hullott
A három világban.
Így lett egyszeriben:
Hásságyból - Vrndávan.

A lelki világ volt,
Mit a szemünk látott.
Nem Gurudévánk,
Krsna hintázott.


(Hásságyról költözés napja)

Nem történt más

Nem történt más, csak körbenézett…
S szemei tüzétől felizzott bennem
a szeretet melege.

Megtört a pillantása a kérdezőt nézve…
S az erő, a lángolás,
mi ott volt szemében,
lenyűgözött.

Mint ki egy ablakon néz át.
A szív rejtett titkait kilesi.
S hiába minden szerénység, alázat
az lelki nagyságát, el nem fedheti.

Mondd, miért oly vak az ember?
Mit ér ilyen szemmel,
Ha nem láthatja, mi tökéletes?

Ha vakok vagyunk is már,
S még nem látunk semmit,
Nézzük legalább Őt,
Kit nézni érdemes.


Pécs, 2003. július