Töprengés

Milyen mély az a szeretet,
mely ha kell: borotvaéles.
S csontig hatolva vág
az élő sebbe,
vérző kínját élve végig.
Szilárdan.
Nem rettenve.
Keményen.
Fájón szeretve.

S mit ér vajon
az a másik,
ha a vértől ronggyá ázik…?


Pécs, 2003. december