Joenás könyve

Joenás megjelenése

A hívő fohászkodott:
„Óh, Jóságos Isten!
Szeretni vágyom,
jöjj és
taníts engem!”

Rábólintá kegyesen
a Mindenség Ura.  
S megjelent házában
egy apró
kölyökkutya..

Nézett ám a hívő,
ez most mire vélje?
Még egy éhes szájat
etessen ebédre?
Fogadja házába ezt
a bűzös ebet?
Sétálgasson hajnaltájban
mély dzsapázás helyett?

Joenás természet

Sok gond volt az ebbel,
verte kutya vére.
Átkos természete
csak bajt hozott fejére.
Az egyedüllét unalmát
ugatással űzve,
a bezártság idejét
nehézkesen tűrve:
tépett s tarolt.
Hisz
kutya volt…

Joenás kétség

A hívő, életének bús
romjait felett,
elindult hogy pozitívra
váltsa a mérleget.
A deficit nagy volt,
de még nagyobb a vágya,
hogy a földön
padló legyen,
s azon járjon lába.

A boltban az eladó,
gyötrő kétségére
válaszként rámutat
a padló nevére.
A „miértek” helyett
választ kap a bajra.
A padló neve
csak ennyi:
KARMA…

...
Mélyen elgondolkodá -
ez meg hogy lehet?
E kutyányi eb
jelenlétével,
kutyául
átírta életemet…?

Konklúzió

Istenhez:

Örök jutalmam
A Te Jelenléted
Boldogan él az,
ki meg tud halni Érted.

Így válok majd „ebbé”
s leszel Te a gazdám
oltalmat találva
Lótuszlábaidnál.

Életem fonala lesz,
kezedben a póráz.
Istenszeretetre,
így tanít meg
Joenás…

I. Joenás filozófia

A hívő kérte Istent, tanítsa őt a szeretetre.
Isten küldött neki egy kutyát.
Kölyökkutya volt, hiperaktív természettel.
Nem tisztelt semmit és senkit -
ragaszkodásának kizárólagos tárgya a hívő volt.
Egyhegyű gondolkodása nem ismert egyéb témát.
Az elválásban is az együttlétet élte.
Ragaszkodása elsöpörte a logikus érveket:
vagy a hívő társaságát élvezte,
vagy a várakozás tudatállapota jellemezte.

De még ez sem volt passzív türelem.
Minden ajtó – ami a különállás tárgyiasult szimbólumaként áll előtte -
– feladatot, s nem akadályt jelentett.
Hite rendíthetetlen volt, törekvése töretlen.
Odaadása feltétel nélküli.

Pedig csak egy kutya volt…